Sok munkaadó nem sokat foglalkozik a munkavállalók egyéni méretére szabott ruházatának beszerzésével. Sokszor megelégednek a „ONE size” mérettel, mert akkor nem kell sokat venni vagy állandóan cserélgetni a munkavállalók fluktuációja során. Csak, hogy ez sokszor rettentően kellemetlen szituációkat szülhet munkavállalók körében.

Munkája során nem érezheti kényelmesen magát, ami valljuk be a 21. században a fizikai munkákat végzőket is megilleti már Európában. Sokszor elnyűtt, elhasznált, foszló ruházatokat kaphatnak. De a legrosszabb, hogy egészségükre és biztonságukra is kedvezőtlen hatással lehet.  Holott számos munkavédelmi elv szerint a munkaadónak kötelessége lenne odafigyelnie a munkavédelmi felszerelések és munkaruhák megfelelő méretben való beszerzéséről és annak napra készen tartásáról.

Mint sokan tudjuk a one size termékek gyakorlatban nem léteznek, mindig van valaki akinek nagyobb vagy kisebb méret kellene, sőt van akinek lábára is különböző méretű cipő passzolna, de nyilván ezektől a kirívó esetektől tekintsünk most el. A túl kicsi vagy szűk ruházat sokszor akadályozhatja a munkát, korlátozhatja a mozgást vagy feladatainak ellátását megnehezítheti viselőjének. Például 2019-es Eurostat felmérése szerint évente körülbelül 37,2%-a a feldolgozóiparban dolgozó munkavállalóknak súlyos balesetet szenved.

Érdemes tudni, hogy a feldolgozóiparban a leggyakoribb veszélyforrás a beakadt ruházat, haj, ujjak, kar vagy ezeknek belegabalyodása a gépekbe, berendezésekbe. Bár logikusnak és teljesen önmagától érthetődőnek tűnhet, hogy vigyázzunk vele, ne tegyük közelébe a kezünket, ne hajoljunk közel a géphez, mégis sok ember figyelmetlenség és rossz beidegződések miatt mégis pórul jár. Mások pusztán a munkaadó által adott nem megfelelő méretű felszereléseket átalakítják vagy nem a megfelelő módon hordják a munka környezetben, azért, hogy hatékonyabban vagy kényelmesebben dolgozhassanak.

Például gondoljunk Sanyira, aki egy nagyon produktív, gyakorlatias, motivált munkaerő egy gyárban aki a húsfeldolgozó gépeknél dolgozik. Sanyi a cégtől kapott túlméretezett kabátot hordta, ami karban túl széles és hosszabb is volt a kelleténél, ezért a kényelmesebb munkavégzéséhez felhúzza a kabát ujját a könyökéig. Igen ám, de egy rossz mozdulatkor az anyag lecsúszott a könyökéről és belelógott a húsfeldolgozó berendezés közé. Innen szerintem mindannyian sejthetjük hogyan folytatódhatott Sanyi története. Hogyan lehetett volna másképp? Ha például Sanyi nem nyugszik bele a rossz méretű  kabát hordásába, és igenis kiáll magáért munkaadójánál. De ha a munkaadó kellőképp odafigyelt volna a védőfelszerelések megfelelő méretű beszerzéséről dolgozóinak már az elején, az is más eredményt szülhetett volna.