A társadalmi szerepvállalás  jelentősége a mai Magyarországon

Ön félrenéz egy hajléktalan láttán

Ön félrenéz egy hajléktalan láttán?

Adjon pénzt a koldusnak? Átadja a helyét a buszon? Megálljon, ha valaki segítséget kér? Mélyreható kérdések, Budapesten járva nap mint nap beléjük botlunk.

A munkába menet vagy az iskolába tartva ismerős kép Budapesten, amint koldusok kuporognak a földön vagy éppen a metró bejáratánál mélyen előrehajolva tartják a markukat.

Nincs jobb dolguk ezeknek a gusztustalan semmirekellőknek, hogy a fészkes fene vinné el őket?! Már a Belga frusztrált ellenőrkaraktere is megmondta a Kalauz 2 című nótájában: „De legalább ők nem pofáznak és az utasokkal egyszer-kétszer análizálnak. Leköpködik őket, odahugyoznak, szarnak. A sok tahó geci tőlük hányingert kap.”

Jogosak-e ezek az érzések? Elvezetnek-e minket a megoldás felé? És ha nem, mi az ami segíthet?

Miért érdekeljen a koldus?

Azt elismerjük: nem könnyű naponta megélni a kéregetők – nagyrészt hajléktalanok  –  közeledését. Ha távolról szembesül vele, semmi gond. Egy hajléktalanokról szóló riportot vagy egy Mercedes kellemes klímás hűvös levegőjét élvezve nyáron könnyű együttérezni.

Ha azonban a villamosra felszállva megcsapja egy hajléktalan szaga vagy megérzi a ragasztó szagát, amint éppen szipuzik valaki, mindjárt más a helyzet.

Az okok

Sokféle hátterű ember válik hajléktalanná és kéregetővé. Klasszikus esete az ilyen lecsúszásnak, amikor minden összejön: elhagyja az illetőt a felesége, kirúgják a munkahelyéről. Hogy mindennek kiváltó oka az alkoholizmus vagy „csak” következménye, esetenként változó.

Pénzt vagy ételt adjak?

Pénzt nem érdemes, a többség úgyis alkoholra költi. Az ételt jellemzően elfogadják, persze magára a problémára ez sem jelent megoldást.

A hajléktalanszálló

A leggyakoribb érv, amit felszoktak hozni a hajléktalanszálló ellen, a lopás. Bár számunkra, akik nem vagyunk hajléktalanok, nehéz megérteni, mit is lehet félteni egy csomag egyszerű koszos motyón. De ezeknek az embereknek ez a kis csomag a mindenük.

Civil szervezetek

Több civil szervezet – főleg a téli időszakban – végiglátogatja az elszórtan tanyázókat, meleg takarókat és ételt osztva. Ez is tüneti kezelés, de segít túlélni ezeknek a kiszolgáltatott embereknek.

Mi a megoldás?

A szociális ellátórendszer fejlesztésével és olyan programok beindításával lenne érdemes kezdeni, mely lehetővé teszi, hogy ezek a társadalom perifériájára sodródott emberek újra beilleszkedhessenek.

Némileg hasonló ez a börtönből szabadult polgártársaink reintegrációjához, bár a hajléktalanok börtöne az a nihil, amiben élnek. Még ha nincsenek is rácsok körülöttük, nehéz kitörniük a semmittevés, az alkoholizmus és az elkeseredettség ördögi köréből.

Mit gondol a témáról? Hogyan lehetne javítani a helyzeten? Szóljon hozzá!